Női politikusok

Témafelvetés: “Tudod, mire vagyok kíváncsi? Hogy milyen lenne egy női politikus.”

Igen, én is sokat gondolkoztam már ezen. Az egyik tavalyi választás kapcsán meg is fogalmaztam a barátomnak, akivel megbeszéltük, hogy kire és miért szavazunk, hogy szerintem olyan politikusok kellenének, mint Széchenyi volt. Akik saját érdekeiket is háttérbe szorítják a közérdekért. Erre ő, hogy hát igen, az tényleg jó lenne, de ma már nincs ilyen ember. De mondom, hogyne lenne: a nőket kollektíven épp erre szocializáljuk. Hogy szolgáljanak, tűrjenek, önmagukat háttérbe szorítsák mások és a közösség érdekeiért, legyenek önzetlenek, éljenek másokért. Míg a törtetés egy férfiban elfogadott és ünneplendő, egy nőben a legelítélendőbb tulajdonság… És mindeközben ma már a nők is ugyanazt az oktatást kapják, a jogi kar hemzseg az elképesztően tehetséges, intelligens és strapabíró csajoktól, szóval az sem érv már, hogy a nők alulképzettebbek. Na és akkor ott tartunk, hogy a társadalmunk fele tökéletes politikus lenne. Csak éppen ellehetetlenítjük őket, lebeszéljük őket róla, azt mondjuk, ez nem nekik való, ez túl kemény nekik… Saját magunk alatt vágjuk ezzel a fát. Mindenkinek jobb lenne, ha kétszáz Széchenyi irányítaná az országot, mint ha kétszáz egoista hazudozó… De hát ugye jaj-jaj mi is lenne akkor velünk, ha nők irányítanának? Hova lenne a világ?

Amúgy én simán megelégednék már azzal is, ha az 50%-uk nő lenne, a maradék meg lehet férfi, szóval nem akarom felcserélni az arányokat. De jelenleg 10% alatt van, ami elkeserítő.

Azt olvastam, hogy bármilyen közösségben 30%-nak kell lennie a kissebbségi csoport arányának ahhoz, hogy megszünjenek “különleges hópiheként” viselkedni, megtalálják egymást és közösen képviseljék a közös érdekeiket. Amíg 30% alatt vannak, addig szinte kénytelenek férfiként viselkedni, különben kiröhögik őket. (De ez ugyanúgy igaz más kissebbségi csoportra is.) Szóval hiába van egy vagy két politikusnőd, aki empatikus, hallgat a megérzéseire, megbocsátó stb., nem fog tudni érvényesülni abban a közösségben. Erre is volt példa amúgy az elmúlt években, egy-két LMP-s nő nagyon karakánul kiállt bizonyos dolgok mellett (családon belüli erőszak, környezetvédelem, szóval ilyen “mellékes” dolgok), és a férfi politikusok konkrétan kigúnyolták és kinevették őket… Ilyeneket mondtak nekik, h miért nem mennek haza, biztos várják őket otthon, vacsit kell főzni…

Angolul hasonló írás: Women leaders