Női irodalom

Ez a cikk amellett érvel, hogy fontos lenne “női irodalmat” is fölvenni a kötelező olvasmányok közé:

http://www.origo.hu/kultura/20140902-a-kotelezo-olvasmanyokrol.html

Szerintem is oda kéne figyelni arra, hogy ne csak fiúkról szóló történetek és fiúk nézőpontjából leírt történeteket kapjanak a gyerekek. Kicsi koruktól kezdve megtanítjuk nekik, hpgy a nemüknek megfelelően viselkedjenek, ne hordjanak szoknyát, ha fiúk, és ne játsszanak fakarddal, ha lányok, és hogy ne akarjanak a másik nemhez tartozni. Akkor amikor irodalomról van szó, miért várjuk el hirtelen, hogy a lányok gond nélkül bele tudjanak illeszkedni a fiúk nézőpontjába? Hogy azonosuljanak a fiú főhőssel? Viszont miért nem várjuk el ugyanezt a fiúktól: miért nincs ugyanannyi lányközpontú, lány nézőpontból elmesélt történet az irodalomórán?

Lehet erre azt mondani, hogy “ami egy lánynak szar olvasmány, az egy fiúnak is szar”. Viszont ha ezt elfogadjuk, akkor miért nem fogadjuk el azt is, hogy “ami egy lánynak tetszik, az a fiúnak is”? Ezen az alapon tehát lehetne ugyanannyi női témájú regény (ami érzelmekről, lánytestvérekről, családról, kompromisszumkeresésről, gyermeknevelésről stb. szól) a kötelezők között…

És az pedig egyszerűen nem igaz, hogy nem voltak klasszikus női írók és női témák. Teli van velük az irodalom, csak senki nem foglalkozik velük, mert kevésbé tartjuk őket fontosnak és értékesnek. (Mondanom sem kell, hogy azok, csak mivel nők írták és nőkről szólnak, el vannak bagatellizálva.) Lásd:
http://nokert.hu/index.php/irodalom-ajanlott-koenyvek/irodalomkritika/666-kaffka-margit-miert-eppen-hova-tntek-a-nk-az-irodalombol

És közben az is igaz, hogy nem kell minden áron azonosulni a szereplőkkel. De nem mindegy, hogy mennyire könnyű azonosulni. És hogy mennyire könnyű az egyik embercsoportnak és mennyire a másiknak. Ha az egyiknek rendszeresen nehezebb, mint a másiknak, azt egyes helyeken diszkriminációnak vagy hátrányos helyzetnek hívják.

Én azért tudom, mert én is kijártam az iskolát. Végigolvastam a kötelezőket, meg minden mást is, ami kezembe akadt és irodalmi értékkel bírt. Képes voltam azonosulni férfiak nézőpontjával, tipikus férfi problémákkal. És mivel olvastam szép számmal női regényeket is, melyek női szempontból néznek a világra (és én magam is ebből nézek), ezért ismerem ezt az oldalt is. Úgy gondolom, hogy a férfi nézőpont ismerete engem bölcsebbé, többé tett. És egyszerűen csak sajnálom, hogy az emberek felének nem adatik meg az a többlet, ami a másik nem nézőpontjának ismerete nyújt.

Értsd: a fiúk annyira kevés lányregényt és női nézőpontból elmondott történetet kapnak a közoktatás során, hogy ezek után nem csoda, ha “nem értik a nőket”. És ezzel bezárul a kör: hiszen minek több női szempontú regényt beletenni a tantervbe, ha azok úgyis értelmetlen zagyvaságok, nem? Magunk alatt vágjuk a fát…

Advertisements