Neokonzervativizmus

(See English version here.)

A neokonzervativizmusról fogok beszélni. Mindenki kösse föl a gatyát, bár azért igyekszem világos és követhető lenni.

Először is egy pillanatra feledkezzünk el a korrupcióról, csak mert így könnyebb lesz a gazdasági folyamatokat végiggondolni. A végén majd visszatérek még a korrupcióhoz is. De kezdjük a szabadpiac elvével. A szabadpiac elve nem egyenlő a kapitalizmussal. A kapitalizmus egy nagy gyűjtőfogalom, amibe sokféle különböző megvalósítás beletartozik. Ezek egyike a szabadpiacos kapitalizmus, de vannak másfajta kapitalista gazdaságok is. (Pl. ahol az állam erősen beleszól a piac működésébe, ez van általában a szociáldemokrata országokban, mint Svédország vagy Németország. Vagy pl. a nemzeti developmentalizmus, ami Argentinában és más dél-amerikai országokban volt a 70-es évekig, erre az jellemző, hogy elzárják az ország piacát a külföldi tőke elől, és saját maguk próbálnak egy erős, de amúgy kapitalista gazdaságot felépíteni önerőből.)

Na de térjünk vissza a szabadpiacos kapitalizmushoz, aminek az elmélete az 1970-es évek környékén alakult ki a Chicagoi Egyetemen (egy Milton Friedman nevű professzor volt a fő fejes). Ezt a fajta kapitalizmust az USA-ban először Ronald Reagan vezette be, Nagy-Britanniában pedig Margaret Teacher. A szabadpiacos kapitalizmust időnként úgy is hívják, hogy neoliberalizmus (ezért könnyű összetéveszteni a liberalizmussal, pedig semmi köze hozzá). Más helyeken pedig úgy nevezik, neokonzervativizmus, és én is ezt az elnevezést szoktam használni. A szabadpiac elve vagy neokonzervativizmus tehát azt mondja ki, hogy ahhoz, hogy a gazdaság jól működjön, az államnak nem szabad beleszólnia a piac folyamataiba. Az a legjobb, ha minden privatizálva van, nemcsak az ipar és a mezőgazdaság, de még a közösségi szolgáltatások is: legyen magántulajdonban a tömegközlekedéstől elkezdve a társadalombiztosításon és a nyugdíjon át az energia- és vízellátásig minden. Minél inkább privatizálva van minden, és minél inkább elgyengül a közösségi szféra, annál egészségesebb lesz a gazdaság. Hogy miért? Hát azért, mert — legalábbis elméletben — így a piac kiegyensúlyozott lesz, tehát a kereslet és a kínálat egészséges egyensúlyba kerül egymással.

Legalábbis elméletben ugyebár. Manapság már tisztán látszik, hogy a gyakorlatban hova vezet a neokonzervatív ideológia alkalmazása: hogy világszerte mindenhol, ahol bevezették ezeket az intézkedéseket, a gazdagok még gazdagabbak lettek, a szegények pedig még szegényebbek. Egyébként egyesek egyenesen azt állítják, hogy ez a Milton Friedman és követői, akik kidolgozták a szabadpiac elvét, titokban lepaktáltak a multinacionális vállalatokkal… Fene tudja, talán igen, talán nem, a lényeg akkor is az, hogy az elv alkalmazása a gyakorlatban oda vezet, hogy a társadalmi olló egyre nagyobbra nyílik. Chile, Brazília, Argentina, Oroszország (a Szovjetunió megszűnése után), de még az USA is, miután elkezdték alkalmazni a neokozervatív ideológiát a 70-es évektől, sokkal egyenlőtlenebb hely lett, ahol tömegesen élnek mélyszegénységben az emberek (gondoljunk csak a dél-amerikai nagyvárosok óriásgettóira!) és egy iszonyú gazdag felső 1% birtokolja a vagyon túlnyomó részét.

De ami még ijesztőbb, hogy a szabályozás nélküli szabadkereskedelem soha nem látott mértékű környezetszennyezéshez és iszonyú magas széndioxid-kibocsátáshoz vezetett. Tulajdonképpen érthető: ha a piac szabadsága (értsd: a befeketetők érdeke) fontosabb, mint a helyi kisvállalkozások vagy a környezetvédelem, akkor nem csoda, ha a nagyvállalatok fosszilis energiahordozókba fektetik a tőkéjüket. Ha a népesség nagy része szegénységben tengődik, és a politikusoknál meg lobbiznak (ami egyébként az USA-ban valamilyen szinten legális dolog), akkor senki nem lesz képes nemet mondani a nagymértékben környezetszennyező tevékenységekere és a szárnyaló széndioxid-kibocsátásra…

És akkor ugye ott van a korrupció (ahogy ígértem az elején, hogy visszatérek hozzá). Korrupció mindenhol volt és van, az USA-ban is, Németországban is, és volt persze a Szovjetunióban is annakidején. De önmagában a korrupció nem magyarázza meg mindazt a borzalmat, amit ma látunk a világban, a mélyszegénységtől kezdve a globális felmelegedésig. Mindez annak a következménye, hogy a világ vezető politikusai és közgazdászai elfogadták ezt a neokonzervativizmus nevű agymenést, ami azóta mindenhol úgy fut, mint “az egyetlen helyes” közgazdasági modell. Amikor a Világbank hitelt ajánl egy országnak, akkor azt mindig azzal a feltétellel teszi, az országnak be kell vezetnie a következő intézkedéseket: privatizáció, a közösségi szférától való pénzmegvonás (=megszorítások), vagyis gyakorlatilag a szabadpiac elvének minél teljeskörűbb alkalmazása. Mindezt azzal a felkiáltással, hogy “erősíteni kell a gazdaságot”. Ami őrület, mert ezek az intézkedések nyilvánvalóan csak a tőkéseknek kedveznek, a nép (értsd: a tőkével nem rendelkezők, akik bérből élnek) pedig csak még mélyebbre süllyed általuk. De manapság minden vezető politikus és közgazdász szerint ezt jelenti a “gazdaság fejlődése”.

***

Írnék még egy kicsit arról is, hogy miért nincs köze a neoliberalizmusnak a liberalizmushoz. Azért, mert az egyik a piaci, gazdasági folyamatok szabadságára vonatkozik, a másik pedig az emberek személyes szabadságára. Szóval míg a neoliberalizmus esetében arról van szó, hogy a piac legyen szabad, addig a liberalizmus azt mondja, hogy az emberek lehessenek szabadon azok, akik akarnak lenni, anélkül, hogy ebbe bárki más ember vagy bármilyen intézmény beleszólna.

Szóval pl. a liberalisták azt mondják, hogy minden ember egyenlő, és ezért a hátrányos helyzetű csoportokat pozitívan kell diszkriminálni, hogy azonos esélyekhez jussanak az életben. Vagy hogy mindenkinek szabad joga eldönteni, hogy milyen vallású vagy nemi identitású akar lenni. Ezzel lehet egyetérteni meg nem egyetérteni, de ennek az elvnek a gazdasági neoliberalizmushoz (szabadpiachoz) attól még semmi köze nincs.

Ráadásul ugye a neoliberalizmust szokták neokonzervativizmusnak is nevezni, ebből is látszik, hogy ez valami tök más, mint a sima liberalizmus. Csak annyi a közös, hogy mindkettőben benne van a “liberális” szó. De kábé ennyi.

***

Megjegyzés: Érdemes elolvasni az iraki háborúról és az egész közel-keleti politikáról szóló bejegyzést is, mert az is szervesen kapcsolódik mindehhez. (Tudniillik, hogy az USA-kormány hogyan szolgálja ki a multik érdekeit, akik szabad-piacot akartak a közel-keleti országokban, és persze megszerezni az itteni olajat… és hogy ezért indítottak inváziót Irak ellen, aminek a következménye az Iszlám Állam és a megnövekedett elvándorlás.) Valamint ide kapcsolódik még a developmentalizmusról szóló bejegyzés is.

Advertisements