A kockások és Orbán

Azon gondolkoztam ma éjjel — azon kívül persze, hogy a gravitációs hullámok keletkezésekor milyen módon keletkezhet egyidejűleg egy gammakitörés is… mert annak nem látom semmi esélyét, hogy a terhes óriáscsillag modell működjön, egyszerűen ez az asztrofizikai forgatókönyv túl valószínűtlen, hogy létrejöjjön… de úgy tűnik, valaki megoldotta a problémát akkréciós koronggal, juhéj! …na de bocs a kockaságért (!), térjünk vissza a politikához —, hogy most azért a kormány feje eléggé főhet. Ugyanis a tegnap kikockult 14-18 évesek egy jó része választóvá válik 2018-ban.

Szóval a fidesznek az lenne a jól belátott érdeke, hogy ezeket a friss választókat meggyőzze magának, ezt pedig úgy tudná elérni, hogy szépen teljesíti a követeléseiket. Akkor nyilván azt látnák, hogy a fidesz egy jó kis párt, aki őértük dolgozik. Érdemes rá szavazni.

A probléma ezzel persze az, hogy ha engednének a nyomásnak, ezzel kiderülne, hogy megbukott az “erőből kormányzás” stratégiája, amit eddig követtek. Ha beismernék, hogy hibáztak, azzal egy másik jelentős támogatói bázis hitét ingatnák meg (az agymosott orbánviktoristákét). Őket meg nyilván nem akarják elveszteni.

Én amúgy azt csinálnám a helyükben, hogy megtenném, amit a diákok kérnek, és aztán lepropagandáznám az orbánviktoristák torkán, hogy milyen fasza volt megint akormány, hogy Orbán a demokrácia királya, aki a nép tanácsát követi és az érdekükben cselekszik.

Meglátjuk, ők mire jutnak…

(Itt jegyzem meg halkan, nem lennék meglepve, ha hamarosan fölmerülne, hogy ugyan vigyük már föl a választási korhatárt 21 évre… Én szóltam.)